Tulajdonképpen reform platformnak indult a Magyar Mozgalom, a VMSZ egyes elégedetlen vezetői, tagjai és a vajdasági magyar közélet VMSZ-hez köthető fontos szereplői gyűltek össze, nyílt leveleket és kiáltványokat fogalmazva, amelyekben a párt hatalomgyakorlási módszereit kritizálták. (A kép a MM kampányzáró eseményén készült, Szabadkán, április 21-én.)

A VMSZ vezetése pánikba esett, ellenségnek kiáltotta ki a „lázadókat," és a korábbi érdemekre való tekintet nélkül fegyelmi eljárásban zárta ki az MM-hez kötődő tagokat, akár a párt alelnökeit, belgrádi parlamenti képviselőjét, a szabadkai polgármestert, vagy a szabadkai önkormányzat VMSZ-es képviselőit is. Ez utóbbi kizárás következtében egyébként hirtelen több MM-es képviselő ült a városi képviselő testületben, mint VMSZ-es. Összesen csaknem száz embert zártak ki a pártból. Ezzel Pásztor István meg tudta akadályozni a belső ellenzék „bomlasztását," innen viszont egyenes út vezetett ahhoz, hogy a Magyar Mozgalom belső reform platformból hivatalosan is a VMSZ potens külső kihívójává váljon: idén február 27-én bejelentették, hogy indulnak a most vasárnap tartandó választásokon.

Ezen a ponton tisztázni kell, egyáltalán mi értelme van a mindössze egy magyarországi megyeszékhely népességű vajdasági magyarság körében a többpártrendszernek. Ami a közösség érdekeit illeti, minimális a különbség abban, hogyan látja azokat a VMSZ vagy az MM.

Nyilatkozatok alapján ugyanott látják a megoldandó problémákat, mint például a nemzetiségek létszámarányos képviselete az állami intézményekben, az anyanyelv szabad használata ott, ahol azt a szerbiai törvények előírják, vagy a Nemzeti Tanácsoknak az Alkotmánybíróság által némileg megcsonkított jogköreinek visszaállítása. Hasonló mondható el a tartományi szintről is: a tartományi kormány hatáskörébe tartozó kérdésekben is maximum hangsúlybeli különbségek lehetnek a magyar pártok között.

Az igazi verseny helyszíne tehát a helyi önkormányzatok, illetve a magyarság kollektív jogait gyakorló, közvetlenül választott Nemzeti Tanács. Itt már lehetnek jelentős különbségek az egyes pártok értékrendje és helyi cselekvési tervei között, és nagyon is helyes, ha kialakul egyfajta verseny, aminek eredményeképp a szavazóknak jobban tetsző programot kínáló párt nagyobb befolyáshoz jut - ugyanakkor az ellenzék is a „nyakukba liheg," fenntartva a fékek és egyensúlyok rendszerét a kisebbségi nemzeti politikában is. Ha most lenne egy ütőképes „ellenzéki" erő, aligha történhetett volna meg, hogy a magyar állam összesen 50 milliárdos vajdasági gazdasági támogató csomagjának elosztásáról egy olyan szervezet dönt, ahol a vezetők kétharmada egyben VMSZ-funkcionárius is....

Az MM megjelenése előtt a VMSZ-nek hosszú éveken keresztül nemigen volt komoly kihívója. Bár több magyar kisebbségi politikai párt is működik Szerbiában, a hírlevél- és nyilatkozat-politizáláson túl nemigen jelentettek az inkumbens párt számára komoly kihívást. Egy-egy személyiségük a maga szűk közösségében szavazattá tudta konvertálni saját népszerűségét, de sem újszerű cselekvési terveket, sem új, karizmatikus vezetőket nem tudtak a köztudatba juttatni. Jellemző, hogy a korábbi választásokon a VMSZ minden szövetségkeresést lendületesen lesöpört az asztalról, hiszen semmi szüksége nem volt a szervezetileg gyenge, de programjukkal ugyanazokat a szavazókat megszólító pártok „támogatására." Ez egyben a VMSZ elkényelmesedéséhez is vezetett, konszenzuskeresés helyett erőből politizáltak - éppen az erre adott ellenreakció vezetett az MM megalakulásához.

A mostani választások előtt a 10 ezernél is több párttaggal rendelkező VMSZ természetesen percek alatt összegyűjtötte az országos listaállításhoz szükséges 10 ezer aláírást. Az MM is állta a versenyt, amíg az önkormányzati- vagy tartományi szintről volt szó, de a 10 ezer aláírást az országos lista állítására nem tudták összehozni. Kiderült, hogy 1600-nál is több közép-szerbiai aláírójuk problémás: a nevek és a személyi számok stimmelnek, de a személyi igazolványok száma már nem igazán, ráadásul a bírósági hitelesítő pecsét is hamis: egy már nem használt bélyegzőről származik....

Azóta kiderült, hogy komoly, összességében legalább 15.000 aláírást hamisító szervezett csalásról van szó, azaz nemcsak az MM, de több szerbiai kis párt is hasonlóan problémás aláírásokat nyújtott be. Úgy tűnik, az MM is vásárolt volna aláírásokat, de így beleszaladt egy súlyos pofonba, aminek morális terhét nem fogják tudni hamar levakarni magukról.

Az más kérdés, hogy a VMSZ-nek kapóra jött kihívójuk fiaskója, és csak annyi dolguk volt, hogy felüssék a szinonima szótárt a „csaló" és „csalás" szócikkeknél, és kommunikációjukban minél több rokon értelmű szót használjanak fel ellenfelükkel szemben. A hirtelen jött témát akkor maxolták ki, amikor a Magyar Szóban egész oldalas fizetett hirdetésben jelentették meg az MM csalásának folyamatábráját.

Az MM-nek nyilván súlyos károkat okoz, hogy az országos és a vajdasági média is folyamatosan a csalással kapcsolatosan említi a nevüket. Fiatal párt esetében ez még komolyabb probléma, pláne, hogy az MM-mel szemben korábban is lehettek a szavazóknak elvi kifogásai, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a rivaldafényben lévő MM-figurák szinte kivétel nélkül a VMSZ környezetéből érkező, rutinos politikusok voltak - a megalakulás óta eltelt alig 8 hónap egyszerűen nem volt elég idő új politikai karakterek felépítésére. Így a frissen alakult pártok szexepilje, az újdonság varázsa és a politikai szeplőtlenség már eleve nem működhetett az MM esetében.

Ami a választási esélyeket illeti, nehéz jóslásokba bocsátkozni. A szerbiai közvéleménykutatók nemigen foglalkoznak külön a vajdasági magyar választók preferenciáival, a magyarság politikai nézeteinek kutatására pedig csak szökőévenként kerül sor - és az idei szökőévre már megvolt a projekt, de az eredmények még azt az állapotot tükrözik, amikor az MM ugyan már hivatalosan megalakult, de még nem döntött az indulásról (és az aláírásgyűjtéssel kapcsolatos malőrnek még pláne híre sem volt).

Az MM színrelépése minden bizonnyal tud szavazatokat elvenni a VMSZ-től, talán egyes, eddig politikailag passzív vagy éppen a szerb mainstream pártokra szavazó rétegek is megszólítva érzik magukat, de a VMSZ primátusát jelenleg nem fenyegeti veszély.

A kérdés egyre inkább az, hogy az elkövetkező ciklusban hogyan folytatja a Magyar Mozgalom. Lesz-e elegendő muníciója ahhoz, hogy puszta létezésével demokratizálja a VMSZ politizálását, és majd a VMSZ valódi alternatívájává váljon a legközelebbi MNT-választás idejére, 2018-ra?

*****

A szerbiai választások eredményvárásáról percről-percre, élőben tudósítunk április 24-én, vasárnap, este 6 órától. Munkatársaink Szabadkán és Belgrádban járják a pártok eredményvárási helyszíneit, és az első hivatalos eredmények megjelenéséig frissítenek folyamatosan részeredményekkel, mini elemzésekkel, interjúkkal, színes hírekkel, fotókkal.

*****

A Balkán Expressz rovatot a www.biztonsagpolitika.hu weboldal üzemeltetője, a Strategic Assistance and Support Group Kft. támogatja.

 

Kapcsolódó cikkek